Az angyaloknak első ránézésre semmi keresnivalójuk ebben a könyvben, hiszen ők számos vallás szentírásában Isten tündöklő hírnökeiként szerepelnek. Az ötlet, hogy az angyalokat egy kategóriába soroljuk a szörnyetegekkel, még a nem különösebben vallásosak számára is istenkáromlásnak tűnhet. Azonban, ahogy már láttuk, a látszat bizony csal, különösen, ha kultúránk bevett szokásaira (legyenek akár vallásosak, akár nem) támaszkodva próbáljuk megérteni a szörnyek birodalmát. A legtöbb, már megvizsgált szörnyhöz hasonlóan, a közízlés az angyalokról is őriz egy képet, amelynek gyakorlatilag köze sincs a néphagyomány vagy a szemtanúk angyalképéhez. Jelenlegi kultúránkban az angyal hosszú hajú, fehér szárnyú, vonzó, női alak, hosszú, fehér ruhában, amely elég bő ahhoz, hogy elfedjen minden nemi jelleget. Néha újból és újból erőre kap a reneszánsz művészet angyalképe is, a meztelen, szárnyas puttó. Mindkét típusra jellemző a glória. Bár rendkívül giccsesek, nehéz bennük bármi különösebb, szörnyetegre utaló jellemvonást felfedezni. Sőt, ha ugyanebben a kultúrkörben maradunk, még csak nem is különösebben fenyegetőek. Manapság egy új műfaj bontakozott ki a "Hogyan mentett meg az angyal" típusú könyvekből, ahol a szemtanúk részletesen beszámolnak arról, milyen jó cselekedeteket hajtottak végre az angyalok, mi mindent tettek azért, hogy az emberek jobban érezzék magukat, sőt, hogy miként bírhatjuk rá őket mindennapjaink megszépítésére. Legtöbbjük úgy viszonyul az angyalokhoz, mintha azok egyfajta természetfeletti cselédség tagjai lennének, akik a gondjaikra bízott embereket teljes odaadással szolgálják. Ez az álláspont nagyon emlékezetet azokra a viktoriánus történetekre, ahol a virágtündérek egyetlen dolga az volt, hogy rózsabimbót hintsenek a kerti ösvényre, mielőtt a gyermekek játszani indulnak. Ennek a gondolkodásmódnak talán a legextrémebb példája egy népszerű szélvédőmatrica, amely pár évvel ezelőtt jelent meg: "Sose vezess gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repül". Mindez az elmúlt években súlyosbodott, mivel az angyalok a populáris kultúrában átvették az egyszarvúk és a tágra nyitott szemű kiskutyák helyét. A new age termékeket hirdető katalógusok hemzsegnek a postán rendelhető angyalfiguráktóI, angyalos jövendőmondó rendszerektől, angyaltrikóktól és az igazi tollból készült, felcsatolható angyalszárnyaktóI. Egy minnesotai pár - akikbe nyilvánvalóan több állatszeretet, mint jó ízlés szorult - létrehozott egy web-oldalt, egy újságot és egy könyvet, mindet a következő címmel: Angel Animals" (Angyali állatok). Ezekben az állatok félig természetfeletti lényekként szerepelnek, akikből, gazdáik örömére, csak úgy árad a spirituális bölcsesség és a feltétel nélküli szeretet. Ha valaki csak negyedórát böngészi az internetet vagy egy könyvesboltot, annyi hasonló példát talál, amennyit csak akar, vagy amennyit gyomorral bír. Tanulságos összehasonlítani ezeket a mai elgondolásokat a régi beszámolókkal. Nézzünk például egy csoport angyalról szóló elbeszélést, ahogyan azt egy valódi szemtanú látta: "És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala, és mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek, és lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simitott érc szine. Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orcái és szárnyai... És orcájok formája vala emberi orca, továbbá oroszlánorca mind a négynek jobbfelől, és bikaorca mind a négynek balfelől, és sasorca mind a négynek hátul... És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, amely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki." Nehéz lenne összekeverni ezeket a rémisztő, "élő teremtményeket" a modern fantázia angyalképével. Előbb sorolnánk őket a szörnyek közé, minthogy bármiféle kapcsolatot is feltételeznénk köztük és a mai angyalok között. Mégis, a fenti forrás egyike azoknak, ahonnan az angyalok mai imázsa ered. A szemtanú Ezékiel próféta volt, aki időszámításunk előtt 593-ban találkozott a négy "élő lelkes állattal" a Hebarfolyó partján, ahogyan ezt az idézett passzusban feljegyezte (Ezékiel 1:5-13), amely egy a Bibliában szereplő néhány angyali látogatás közül. Az angyalokat sokkal jobban eltorzította a populáris képzelőerő, mint a könyv bármelyik másik szereplőjét. A modern média csillogó, jól fésült, édeskés angyalai helyett, a hagyományok fenséges, félelmetesen erős lényeket tartanak számon, akik rendkívüli szellemi és fizikai adottságait fel sem tudjuk fogni, és azt, hogy milyen dolgokra képesek, még csak elképzelni sem tudjuk. Ha visszatekintünk a múltba, akkor a mai, fehér ruhás, galambszárnyú angyalkák helyett azonnal olyan lényekkel talál juk magunkat szemben, akik gyakran ijesztően embertelenek. Ráadásul nemcsak a múlt részei. Ma is találkoznak velük látnokok és átlagemberek is. Ahogy a többi szörny, ők is a világegyetemnek ahhoz a részéhez tartoznak, ami mindig is létezni fog, hiába teszünk úgy, mintha ez nem így volna.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
