A Wicca egy õsi pogány hagyományokból kialakult természetvallás, melyben fontos helyet foglal el a mágia és annak gyakorlása. Létrehozása vagy felélesztése sokak szerint Gerald B. Gardner nevéhez fûzõdik.
Gardner 1884-ben született. Felnõttként a Távol-Keleten dolgozott, ahol megismerkedett többféle mitológiai és mágikus rendszerrel és tanulmányozta a helyi folklórt is. 1936-ban visszatért Angliába és tudását a Folklore Society nevû csoportban kamatoztatta. 1938 júniusában csatlakozott az ekkor alakuló Rosicrucian Theatre at Christchurch elnevezésû társasághoz. Itt ismerkedett meg Old Dorothy Clutterbuck-kal, akinek New Forest-i covenjébe hamarosan beavatást nyert.
Saját bevallása szerint, míg nem ismerte a Wicca-t, addig csak félig számított beavatottnak. Amikor meghallotta a szót, ahogyan a csoport nevezte, a Wicca-t, mint egy villámcsapás, úgy hasított belé a felismerés: az õsi vallás még mindig létezik. Hamarosan, miután megtette titoktartási fogadalmát, bent találta magát a belsõ körben. Hosszú élete folyamán több mûvével járult hozzá a mágikus irodalom gyarapodásához.
65 évesen publikálta a High Magic's Aid-et, 1954-ben a Witchcraft Today-t. 1964-ben, 80 évesen halt meg.
A Wicca (Wica) szó jelentését és származását az 1959-es The Meaning of Witchcraft címû könyvében ismerteti. A szót a dán és szász hódítóknak tulajdonítja, akik magukra a wig (bálvány) és a laer (tanulni) kifejezéseket, azaz a wiglaer-t használták. Állítólag ezt a nevet rövidítették Wicca-ra az angol boszorkányok.
Doreen Valiente az An ABC of Witchcraft, Past and Presence címû mûvében szintén említést tesz a Wicca vagy Wicce szász származásának lehetõségérõl. A The Rebirth of Witchcraft-ban megjelenik az indoeurópai gyökerû weik szóval való esetleges kapcsolata is. Sok kérdés merült fel azóta. Létezett-e Old Dorothy és ha igen, valóban beavatta-e Gardnert a titkos tanításokba? Többek között Janet és Stewart Farrar tesz kísérletet ennek bizonyítására a The Witche's Way címû írásában.
Francis King, egy okkultista író az 1970-ben megjelent Ritual Magic in England-ben néhány anekdota segítségével próbálja alátámasztani Gardner állításait. (Ebben a könyvében szerepel többek közt Moina Mathers és Dion Fortune sokat emlegetett nézeteltérése is.) King 1953-ban megismerkedett Louis Wilkinsonnal, aki a Louis Marlow álnév alatt írta mûveit és írásaival hozzájárult Aleister Crowley Equinox címû folyóiratához is. Wilkinson 1954-ben mesélte Kingnek, hogy lehetõséget adott Crowleynak egy boszorkány covenbe való csatlakozáshoz, amit Crowley elutasított, mondván, egy csomó nõ ne parancsolgasson körülötte. Wilkinson saját bevallása szerint jó barátságban volt egy dél-angliai csoporttal, akik érzése szerint már igen régóta mûködtek és a leírás alapján azonosak voltak azokkal, akik Gardnert beavatták. A Ritual Magic in England ugyan csak 1970-ben jelent meg könyv formájában, azonban Allen Andrew az Illustrated magazinban 1952. szeptember 27.-én már megjelentette a kézirat részleteit. Az írás 17 férfi és nõi, New Forestben találkozó boszorkányt említ, akik a II. világháború alatt összefogtak Hitler ellen és mágiával kísérelték meg megállítani a német inváziót. Valószínûleg õk voltak a Gardner által említett csoport tagjai.
Az évek során sokan gondolták azt, mindez egy hóbortos öregember fantáziálása, csak egy romantikus ábránd, ami megpróbálja bebizonyítani, az õsi hit mindig is létezett és fennmaradt a mai napig. De bárhogy is volt, Gardner munkássága újra elõtérbe helyezte a régi vallást és sokat tett a modern mágia megalapozásáért is.

Sokan tartják magukat "örökletes boszorkánynak", többek között a mostanra már leleplezett post-Gardneriánus Ruth Wynn -Owen színésznõ, és Roy Bowers, írói álnevén Robert Cochrane. Doreen Valiente a The Rebirth of Witchcraft-ban megemlíti az USA-ban még ma is mûködõ társaságát, a The Roebuck-ot.
Egy másik örökletes vonalról származó boszorkány Alex Sanders, aki szintén kiérdemelte helyét a Wicca-ban.
Az Örökletes Boszorkányság két forrásból juthatott el Gardnerhez. Az elsõ a Horsa Coven, Old Dorothy társasága (Doreen Valiente szerint nem az övé), a másik Rae Bone Cumbrian Group elnevezésû csoportja. Néha említés történik a St. Alban csoportról, amely állítólag Gardner saját covenje volt.
Rae volt Gardner egyik fõpapnõje, tevékenysége nagyban meghatározta a modern Wicca arculatát. Volt olyan idõszak, amikor két covent vezetett. Egyik volt a dél-londoni Cumbria. Utolsó csoportjával Új -Zélandra ment, ahol senki nem bukkant rá a coven nyomára.
Egy sokat emlegetett örökletes boszorkány, aki ugyan nem szerepel a "családfán", Old George Pickingill volt, aki 1909-ben halt meg. Sokak szerint kétséges, hogy bármiféle kapcsolata lehetett volna Gardnerrel (aki ebben az idõben Malaysiában volt) vagy bárki mással a Wicca-n belül. A Pickingill mitosz kialakulásáért Eric Maple és Bill Liddell (Lugh) a felelõs. Liddell írásai, a The Wiccan és a The Cauldron nagyították tovább a történetet, de csak kevesen adtak helyt állításainak.
Maple 1962-es könyvében, a The Dark World of Witches-ben megemlít néhány bölcs javasasszonyt és férfit, ezek között találhatjuk Old George Pickingill-t is. A kiadványban van egy fotó, amely állítólag az öreg boszorkányt ábrázolja. Ez a kép azóta több más ilyen könyvben is szerepelt. Az Insight magazin 31. számában (1984. július) megjelent John Pope levele, melyben közli, hogy az állítólagos Pickingill fotóján egy Alf Cavill nevû Ellstree-i kalauz látható, akinek semmi köze nem volt a boszorkánysághoz. Liddell nevéhez amúgy is sok légbõlkapott feltételezés kapcsolódik, a 9 angliai covent összefogó boszorkány vezetõrõl szóló história is talán csak egy a sok mese közül. Ha hinni lehet a levélírónak, a képen látható írástudatlan parasztember nem volt alkalmas erre a feladatra. Liddell egyik állítólagos fotóján, amit senki sem látott, Pickingill, Allan Bennett és Aleister Crowley együtt szerepel. Bill Liddell egyetlen érvként azt hozza fel, nem mutathatja meg annak, aki nem beavatott.
A legismertebb örökletes boszorkányok Doreen Valiente, Patricia és Arnold Crowther, Jack Bracelin, Monique Wilson és Louis Bourne. Jack Bracelin volt, aki megírta Gardner bibliográfiáját, mely 1960-ban jelent meg, Gerald Gardner, Witch címmel.

A mai modern Wiccának számtalan irányzata van. Ezek mindegyike közös örökséget hordoz, ám az egyes tradíciók mitológiai háttere, szertartásrendje jelentõs különbségeket mutathat.
Hitvallásuk alapjai, többek között egy isteni pár tisztelete és a természet minden aspektusának elfogadása, védelme közös az egyes Wicca rendszerekben.
A leghíresebb irányzatok közé tartozik a Gardner által alapított Gardneriánus Wicca. Követõi a természet közelségének fontosságát hangsúlyozzák. Vannak olyan coveneik, melyekben meztelenül végzik a szertartásokat, kihangsúlyozva ezzel is a természetességet és a tagok közötti egyenlõséget. Ezeket Skyclad-nek, azaz Égbe Öltözöttnek nevezik.
A Gardneriánus Wicca leghíresebb képviselõi Doreen Valiente, Eleanor Bone, Patricia C. Crowther és Monique Wilson, Gardner örökösei, akik még az öreg boszorkánytól nyerték el beavatásukat.
Hasonló, ebbõl az irányzatból létrehozott rendszer az Alex Sanders nevéhez fûzõdõ Alexandriánus Wicca. Legfõképpen abban különbözik az elõbbitõl, hogy nagyobb súlyt fektetnek a szertartásokra. A leghíresebb Alexandriánusok Janet és Stewart Farrar és dr. Vivianne Crowley. A Szász Boszorkányság az angolszász tradíciókra épül. Istenpárja Freya és Wotan. A rendszer kidolgozója és jelenlegi vezetõje az amerikai Raymond Buckland. Ehhez hasonló az Északi (Nordic) vagy Germán Boszorkányság. A mágikus erejû rúnák erejét, a hõsök, harcosok kultuszát elevenítik fel. Istenként Odint, a germán mitológia fõistenét tisztelik.
A Dianikus Wicca a Wicca feminista irányzata. A Nagy Istennõt Diana néven tisztelik és sok covennek csak nõk lehetnek a tagjai. Vannak leszbikus coveneik is. A Dianikus irányzat követõi közé tartozik a magyar származású Budapest Zsuzsanna (Mokcsay Zsuzsanna).
A Sámánisztikus Boszorkányság szintén erõsen feminista jellegü irányzat, táncokkal, zenéléssel, dobolással fûszerezve. Férfiak is tagjai lehetnek és nincsenek vezetõik. Nagy súlyt fektetnek az Egység és az Egyensúly megértésére. Híres képviselõjük Shan, aki elõzõleg Dianikus csoport tagja volt.
A Tudományos Boszorkányság (Boszorkányság Mint Tudomány) szintén Amerikában jött létre. Vezetõje Laurie Cabot. Követõi a mágikus és parapszichológia tudományokat helyezik elõtérbe.
A Faery Tradition a különféle tündérhagyományokkal foglalkozik. Irányítója és vezetõje az amerikai Victor Anderson. Az Amerikai Kelta Wicca a kelta tradícióra építi rendszerét. Alapítója Jessica Bell., azaz Lady Sheba.

A különbözö irányzatok egy Isteni Párt tisztelnek. Az Agancsos Isten a természet körforgását, megújulását, a termékenységet szimbolizálja. A kelta tradícióban Cernunnos (Carnún) néven szerepel.
Nõi párja a Nagy Anyaistennõ (egyes tradíciókban Földanya, vagy a Háromarcú Holdistennõ).
A Nagy Istennõ hármassága a hold három fázisát jeleníti meg. A növõ hold a Szûz Istennõ, a telihold a termékeny Anyaistennõ, a fogyó hold pedig az öreg, terméketlen Banyaistennõ. A különbözõ mitológiákban például Artemisz, Aphrodité, Hekaté (görög), Morrighan, Macha, Badb (kelta), Eriee, Fodhla, Banbha (kelta) stb...
Az Újpogány mozgalmak újra elõtérbe helyezték az Anyaistennõ tiszteletét, kiegyenlítve ezzel a férfi istenek több évezredes uralmát.
Az Isteni Pár a különbözõ tradíciókban, mitológiákban és rendszerekben más- más formában és néven jelenik meg, ami természetesen ugyan annak az Erõnek a különbözõ megnyilvánulási formáját takarja.
Közös vonás az egyes tradíciókban a természet minden formájának tisztelete, szeretete, az egyensúly és az örök körforgás elfogadása. Egy istenpár tisztelete, tehát a férfi és nõi aspektus egyenrangúságának elfogadása isteni és emberi szinten egyaránt.

A Wicca ünnepei, ugyan úgy ahogy sok minden más is, eltéréseket mutathatnak az egyes irányzatoknál. A Kelta-Wicca természetesen a kelták rendszerét vette alapul. Az atlantiszi eredetû, ókori népcsoport tanult osztálya, az aes dána, azaz a druidák, a filik és a bárdok jelentõs csillagászati ismeretekkel és pontos idõszámítással rendelkeztek.
Az 1897-ben megtalált -valószínûleg az i.e. I. században, vagy az i.sz. I. században készült- bronzlemezre vésett Coligny Naptáron 62 hónapos beosztás található. Római írásjelekkel és számokkal íródott, de nagy valószínûség szerint a gall druidák munkája volt. A harminc és a huszonkilenc napos hónapokat két részre osztották, 15-15 és 15-14 naposra. A harmincnapos hónapokat szerencsésnek tartották, ennek neve Mat (jó) volt. A huszonkilenc naposakat pedig szerencsétlennek, vagyis Anm-nak (nem jó) nevezték. Az év napjait is felosztották, kedvezõ és kedvezõtlen jellegük szerint.
A kelták a napokat alkonyattól számolták. A modern Wiccanus rituálék is naplemente után, vagy másnap naplementéig tartandóak. A druidák a napév és a holdév közötti különbség kiegyenlítésére minden harmadik évben egy harmincnapos hónapot iktattak be. Egy évük 364 napból állt. A fennmaradó egy nap, Samhain nem tartozott sem az elõzõ, sem az elkövetkezõ évhez. Ez volt a két részre osztott év kezdõnapja. Ez a tél, a hideg és a sötétség kezdete.
A kelták hite szerint ezen a napon vándoroltak a tündérek téli szállásaik felé, és mivel ilyenkor senki nincs jó hangulatban -a tündérek pedig végképp nem- nem volt tanácsos találkozni velük valamelyik, csak ezen a napon látható ley ösvényen. Ekkor nyíltak meg a világok közötti kapuk, lehetõvé vált a találkozás az õsökkel és a halottakkal.
A Wicca az õsi ünnepekre építve alakította ki a mai kor szellemének megfelelõ ritusokat. A régiek legfontosabb ünnepei Samhain, Imbolc, Beltane és Lughnasad voltak. Ezek a mostani két napforduló és a két napéjegyenlõség között helyezkednek el.
Samhain, ismertebb nevén Halloween (a keresztény All Hallows Eve, azaz Mindenszentek elõestéje) a megújulást és a körforgást jelképezõ alvilági Agancsos Isten (Cernunnos, Carnún isten) ünnepe, az új év és a sötétség félévének kezdete.
A második, vagyis a jó félév a keltáknál a nyári, azaz a meleg, a világosság idõszaka volt. Beltane-kor, május elsején, a Ragyogó tüzek ünnepén kezdõdött.
A két napforduló, a két napéjegyenlõség és ezek felezõpontjai adják meg az õsi mágikus ünnepek idõpontjait. A már említett semleges nap, november 1., vagyis Samhain is a régi nyolc ünnep egyike.
A fény újjászületését és a Napistent megtisztelõ rendezvény a Yule, december 21.-én a téli napfordulókor. A február 1.-én tartott rituális tisztálkodás, tûzgyújtás és beavatás a szûz istennõ ünnepe és az Imbolc (Imbolg, Oimelc) nevet viseli. Március 21.-én, a tavaszi napéjegyenlõség idején tartandó az Ostara-t, a tavasz és az ébredõ természet köszöntése. Május 1. a szerelem, a tavasz, a fák, virágok és az isteni pár nászának ünnepe. Neve Beltane (Beltene, Walpurgis). A következõ összejövetel a Litha (Midsummer) június 21.-én, a nyári napfordulókor. A tûz, a nyár, a termékenység, az erõs Napisten és a termékeny Földanya tiszteletére rendezik. A keltáknál bevett szokás volt ekkor a rituális tûzgyújtás és a tûz átugrálása. Lughnasad-kor (Lammas) augusztus 1.-én -Lugh isten és a termékeny Anyaistennõ esküvõje napján- tartandó a gabona, az aratás, a termékenység, az új kenyér és a játékos versengés ünnepe. Az év utolsó szertartása a Mabon (Modron), ez szeptember 21.-e az õszi napéjegyenlõség napja. A gyümölcsérés, a szüret, a bõség, a harmónia, az egyensúly, a megelégedettség és a Földanya termékenységének dicsõségére szolgál.

Néhány Wicca coven használja a keltáknak tulajdonított, tizenhárom -28 napos- a modern druidák elmélete szerint a gael Ogam ábécé mássalhangzóiról elnevezett tizenhárom holdhónapon alapuló idõszámítást.

A hónapok (és a betûk) nevei és jelentése:

Beithe (Beth)	december 24.-január 20.	nyír
Luis	január 21.- február 17.	berkenye
Nin (Nion)	február 18.- március 17.	kõris
Fern (Fearn)	március 18.- április 14.	éger
Sail (Saille)	április 15.- május 12.	fûz
hÚath (Uath)	május 13.- június 9.	galagonya
Dair (Duir)	június 10.- július 7.	tölgy
Tinne	július 8.- augusztus 4.	magyal
Coll	augusztus 5.- szeptember 1.	mogyoró
Muin	szeptember 2. - szeptember 29.	szõlõ
Gort	szeptember 30.- október 27.	borostyán
nGétal (Ngetal)	október 28.- november 25.	nád
Ruis	november 26.- december 23.	bodza

Magyarországon 1998. március 31.-én került bejegyzésre a Kelta-Wicca Hagyományõrzõk Egyháza. Irányító szerve a Vezetõ Fõpapok Tanácsa. Maga a csoport magva azonban már 1993 óta létezik, nagyobb létszámban 1994-tõl bõvülünk folyamatosan.
Jelenleg az egyház elsõsorban tanítással foglalkozik. A vezetõk széleskörû, elméleti és gyakorlati mágikus ismeretekkel rendelkeznek, amit igény szerint egyéni vagy csoportos kereteken belül nyújtanak át a tanulni vágyóknak.
A Nayah és Osara által létrehozott, havonta megjelenõ Internetes kiadvány az Árnyak, mely a beavatottaknak szóló írások mellett verseket és novellákat is tartalmaz.

A Wicca etikai szabálya vagy tanítása:
Azt teszel amit akarsz, csak ne árts senkinek!

A Wicca sokféleségének köszönhetõen minden mágikus, okkult, metafizikai, filozófiai és vallási rendszert elfogad. Tanításai között megtalálhatók az ókori misztériumok ugyan úgy, ahogy a sámánizmus egyes elemei, a keleti filozófiák, a spiritizmus, az okkultizmus és a rituális mágia.
 

Forrás: wicca.hu