Mint minden vallásnak, így a Wiccának is megvannak a maga ünnepei. Mivel ez a vallás természetközpontú, ezért az ünnepek is teljes mértékben a természet körforgásával állnak kapcsolatban. Szabbatnak nevezzük a nyolc nagyobb ünnepet, melyek egyenlően oszlanak el egy év körforgása során. Ezek a következők:

• Samahin (november 1.) - ezen a napon elvékonyodik a hatávonal az élők és őseink világa között, a keltáknál ez volt az új év első napja
• Yule (téli napforduló) - a Szarvas Isten, vagy Napisten újjászületése
• Imbolc (fenruár 1.) - a megtisztulás, a növekvő fény ünnepe
• Ostara (tavaszi napéjegyenlőség) - a tavasz, az ébredő természet ünnepe
• Beltane (május 1.) - az isteni nász, a termékenység ünnepe
• Litha / Nyárközép (nyári napforduló) - a természet ereje tetőzik, a földet elárasztja az Istennő és az Isten termékenysége
• Lugnasadh / Lammas (augusztus 1.) - az első betakarítások ünnepe, a Napisten kezdi elveszíteni erejét
• Mabon (őszi napéjegyenlőség) - termények betakarításának befejezése, a természet lassan elalszik

Vannak úgynevezett eszbatok is, amelyek ideje mindig a telihold napjaira esik. Ezek kb. 28 és fél naponta követik egymást, a hold ciklusaiból adódóan. Ilyenkor kisebb szertartásokat szoktak végezni.

Bizonyára feltűnik, hogy egyes ünnepek egybeesnek keresztény ünnepekkel. Ez azért van, mert mikor a kereszténység térhódítása zajlott, a keresztény egyház látta, hogy sok pogányt nem tud megtéríteni, elszakítani a régi vallástól. Hogy könnyebben beolvassza a pogányokat saját egyházába, a kereszténység a korábbi, pogány ünnepek napjaira helyezte saját ünepeit is. Így egy ideig megvolt a kettősség, majd szép lassan - a kereszténység hatalmával arányosan - kezdtek eltűnni a pogány ünnepek, s csak a keresztény ünnepek maradtak.