A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget.

A boszorkányok varázslataikhoz és szertartásaikhoz használják a seprűt. Az eszközt az Istennő és az Isten számára is felszentelik. Mexikóban már imádták egy boszorkány jellegű istenséget, Tlaszeolteolt, aki ábrázolásain meztelenül lovagol egy seprűn. A kínaiak pedig egy seprűs istennőhöz fohászkodnak, ha szakadatlan esőzések közepette derült időre vágyakoznak.

A seprű határozottan erőteljes szerephez jutott az átkok és a gonosz praktikákat űző személyek elhárításában. A küszöbön keresztbe fektetett seprű távol tartott bármely, a házra és a ház népére küldött varázslatot. A párna alá rakott seprű őrizte az alvó nyugalmát és szép álmokat hozott.

Az európai boszorkányokat egyenesen a seprű szimbolizálta, mert a köznapi gondolkodás és a vallásos mágia terén egyaránt összekapcsolták a ténykedésüket e tárggyal. Azzal vádolták őket, hogy seprűnyélen lovagolnak, s ezt a képzetet a " gonosszal történt lepaktálás" egyértelmű jelének tekintették. Az efféle cselekedeteket nem egyszerűen természetfölötti jelenségnek vélték, hanem az ördög művének tekintették, ellentétben azzal, amit a boszorkányok csináltak. Ők ugyanis szeretet teli gyógyító varázslatokat hajtottak végre. Az ördög elkötelezettjeként seprűnyélen lovagló boszorkány fogalma természetesen a boszorkányüldözők koholmánya.

A wiccák napjainkban is használják a seprűt. A szertartás ugyanis általában a beltéri vagy a külső helyszín megtisztításával kezdődik, vagyis néhány virtuális, sepregető mozdulattal. Ezután kezdődik az oltár felállítása, majd kitesszük az eszközöket, és máris minden készen áll a szertartáshoz.

A söprögetés több fizikai takarításnál. Igazából a seprű sörtéinek nem kell érintenie a földet. Sepregetés közben a boszorkány élénken maga elé képzeli, hogy most az emberi élet során felgyülemlő asztrális lomokat takarítja el. A tértisztítás a gördülékenyebb rituális tevékenységet biztosítja.

Lévén tisztító eszköz, a seprűt a víz elemhez társítjuk. Ennél fogva valamennyi víz elemű varázslatban alkalmazhatjuk, ideértve a szeretettel és a pszichikus tevékenységgel járókat is.

Aki maga szeretné elkészíteni a seprűjét, kövesse azt a régi leírást, amely szerint a legjobb szertartási seprű nyele kőrisfa, seprűje nyírfagallyakból áll, s ezek fűzfavesszővel vannak összeerősítve. A kőris védelmez, a nyírfa tisztít, a fűzfavessző az Istennő oltalma alatt áll. Természetesen bármely más fa vesszőiből elkészíthető seprű is megfelel. A tűlevelektől megfosztott kis fenyőseprű szintén használható.

Természetesen számos varázslathoz kell seprű. E tárgy a hétköznapi életben és a mágiában egyaránt tisztító, védelmező eszköz. Mi, wiccák, a szertartás területének jelképes megtisztítására és az otthon védelmezésére használjuk. Ez utóbbi esetben a küszöbön, az ágy alatt vagy az ablakpárkányon szokás keresztbe fektetni. Néhol az ajtófélfák közé állítják átlósan.

A boszorkányseprűt ugyanúgy vesszük igénybe a mágiában, mint a többi kelléket, vagyis ajánlatos kizárólag a szertartások alkalmával használni. Igyekezzenek kerek, duci példányt készíteni, a lapos formájúak kevésbé hatékonyak.