A bűvös kés, más néven athame vagy tőr története régi időkre nyúlik vissza. A wicca hagyományok értelmében soha nem használtuk fizikai jellegű vágásra, a kezdetektől fogva az energiákra irányítottuk, hogy fenntarthassuk azokat a szertartások és varázslatok ideje alatt. Az istenségek megidézésekor vagy fohászkodás közben ritkán vesszük elő, mert elsősorban az erőviszonyok befolyásolására és irányítására használatos eszköz. Az Isten és az Istennő megidézéséhez csak egész kivételes esetben ajánlott.

A kés többnyire tompa, kétélű, nyele fekete vagy sötét színű. A fekete szín elnyeli az erőket. Amikor szertartásainkon az energia irányítására használjuk, a megidézett erők egy részét elnyeli a nyél, és ezt az elraktározott erőt később még előhívhatjuk.

A wiccák közül sokan mágikus ábrákat gravíroznak a késük pengéjére, amelyeket rendszerint a Key of Solomon címen ismert szertartáskönyvből néznek ki. Ám a vésetek valójában szükségtelenek. A mágikus szerszámokat, így az athamet is, mi magunk töltjük fel erővel, tehát az érintésünk nyomán s a használat során válik hatékonnyá. Aki viszont szeretné, véssen a pengére vagy a nyélre szavakat, jeleket, rúnákat.

A wiccák nagyon ritkán használnak kardot. Ennek oka, hogy a kard erényével a kések is rendelkeznek, s a kardot - mérete miatt - körülményes forgatni a zárt térben rendezett ceremóniákon.

A kés a változások előidézését jelképező eszköz, ezért a tűz elemmel társítjuk. Fallikus jellege miatt az Isten oltalma alatt áll.