Az, aki a mágia eredetét, fejlődését, változatos megjelenési formáit akarja feltárni azzal a céllal, hogy bepillantást nyerjen a jelenségek lényegébe, hamarosan a metafizikus világnézetek labirintusában találja magát, ami aztán elkerülhetetlenül visszavezeti őt a mából az emberré válás több tízezer évvel ezelőtti időszakába, hacsak nem jóval régebbre, még az ember előtti időszakba (ld. Necronomicon - Halott Nevek Könyve). A szemlélődő itt az ősi sejtelmek olyan szférájába kerül, amelyen át megtalálja a lefelé vezető utat saját lelkének tomboló vulkánjába. Ebben az éjsötét szakadékban fellobban a tűzhányó magnetikus energiavihara, az innen szerzett elemi energia által kerül hatalmas lelkierők birtokába az onnan felbukkanó ember, akinek a feladata, hogy aztán bánni is tudjon vele. E mély és látványos fordulat során, a lélek alapjainak a megközelítésekor átélhetjük, hogy mit jelent a fekete és a fehér mágia közötti határvonal. Ha felületesen közelítjük meg, csupán ugyanannak az éremnek a két oldalaként értelmezhetjük a különbséget, mert úgy tetszhet, mintha a mágia két formájáról lenne szó, ám ha mélyebbre tekintünk, rájövünk, hogy egymással alapvetően felcserélhetetlen oldalakról van itt szó. A helyesen értelmezett fehér mágia tehát nem a fekete mágia ellentettje, hanem a lélek ősvilágának valódi és hiteles része! Ahhoz, hogy a fehér erőt és annak hatalmát megérezzük, és hogy az képes legyen számunkra valóságos formájában kiteljesedni, alaposan meg kell ismerkedni annak a lényegével. A tanulmány következő bevezető része ezt a célt szolgálja. Aki a megfelelő szellemben alkalmazza a fehér mágiát, az képes megvédeni magát, környezetét és szeretteit a romboló fekete-mágikus erőktől.